Jézus mintegy 25 kilométerre a Hermon-hegytől, Cezárea Filippi vidékén tartózkodik a tanítványaival. Miközben tanítja az embereket, meglepő kijelentést tesz az apostolainak: „Higgyétek el, hogy az itt állók közül néhányan semmiképpen sem halnak meg, míg meg nem látják előbb az Emberfiát eljönni a királyságában” (Máté 16:28).

A tanítványok biztosan nagyon kíváncsiak, mit ért ezen Jézus. Körülbelül egy hét múlva Jézus magával viszi három apostolát, Pétert, Jakabot és Jánost egy magas hegyre. Késő éjszaka lehet, mivel mindhárom apostol álmos. Miközben Jézus imádkozik, elváltozik előttük. Az apostolok látják, hogy Jézus arca fénylik, mint a nap, a felsőruhája pedig szikrázóan fehér, és ragyog, mint a fény.

Ezután megjelenik „Mózes és Illés” alakja. A két férfi Jézus eltávozásáról kezd beszélni, melynek Jeruzsálemben kell megtörténnie (Lukács 9:30, 31). Az eltávozás nyilvánvalóan Jézus halálára, és az azt követő feltámadására utal, melyről nemrégen beszélt (Máté 16:21). Ez a beszélgetés azt bizonyítja, hogy ellentétben Péter szavaival, Jézusnak mindenképpen el kell szenvednie a gyalázatos halált.

A három apostol most már teljesen ébren van, és ámulattal figyel. Jóllehet ez egy látomás, mégis annyira valóságosnak tűnik, hogy Péter teljesen beleéli magát a jelenetbe. Ezt mondja: „Rabbi, jó itt nekünk. Verjünk fel hát három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek” (Márk 9:5). Vajon Péter azért akar sátrat verni, mert szeretné, hogy tovább tartson a látomás?

Míg Péter beszél, egy fényes felhő árnyékot vet rájuk, és hang hallatszik a felhőből: „Ő az én szeretett Fiam, akiben örömömet lelem. Figyeljetek rá!” Amikor az apostolok meghallják Isten hangját, rémületükben arcra borulnak, de Jézus megnyugtatja őket: „Keljetek fel! Ne féljetek!” (Máté 17:5–7). Mikor felnéznek, senkit sem látnak, csak Jézust. A látomás véget ért. Amikor újra felvirrad, és mennek lefelé a hegyről, Jézus ezt parancsolja nekik: „Senkinek se mondjátok el a látomást, míg fel nem támad az Emberfia a halottak közül” (Máté 17:9).

Mivel Illés is megjelent, az apostolok ezt kérdezik Jézustól: „Miért mondják. . . az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Jézus így válaszol: „Illés már eljött, és nem ismerték fel őt” (Máté 17:10–12). Jézus ezzel Keresztelő Jánosra gondol, aki Illéshez hasonló szerepet töltött be. Illés Elizeusnak készítette elő az utat, János pedig Krisztusnak.

Mennyire megerősíti ez a látomás Jézust is, és az apostolokat is! Bemutatja azt a dicsőséget, melyet Krisztus a királyságában fog élvezni. A tanítványai tehát látták „az Emberfiát eljönni a királyságában”, ahogyan azt megígérte (Máté 16:28). Míg a hegyen voltak, szemtanúi lehettek Jézus lenyűgöző fenségének. A farizeusok hiába kértek jelet Jézustól, hogy bizonyítsa, ő Isten választott királya, nem tett eleget a kérésüknek. Jézus közeli tanítványai viszont láthatták Jézus elváltozását, mely megerősíti a királyságra vonatkozó próféciákat. Ezért írta később Péter: „még biztosabb nálunk a prófétai szó” (2Péter 1:16–19).