A következő évtől a filmvásznon is megjelentem, többször főszerepben. A riporterek folyton rólam akartak írni, lépten-nyomon fotósokba botlottam, filmbemutatókra, megnyitókra, díszebédekre, díszvacsorákra hívtak. Mindenhol a figyelem középpontjában voltam.

De egy idő után ez az egész már nem tetszett. Másmilyen volt, mint amilyennek képzeltem. Többnyire akciófilmekben játszottam, ami veszélyes volt. Hongkongban a színészeket ritkábban helyettesítik kaszkadőrök, mint Hollywoodban, így a veszélyes jelenetekben is gyakran én szerepeltem, például mikor át kellett ugratni motorral egy kocsi fölött. Sok filmemben erkölcstelen, erőszakos és olykor spiritiszta jelenetek is voltak.

1995-ben feleségül mentem egy filmproducerhez. Mindenem megvolt ahhoz, hogy boldog legyek, hírnév, vagyon, kedves férj, mégis lehangolt és szomorú voltam. Úgy döntöttem, nem vállalok több szerepet.

Kedves emlékként őriztem, amiben kislányként hittem. Vasárnaponként a nővéremmel elmentünk egy családhoz, akik Jehova Tanúi voltak. Három lányuk volt, és az apa, Joe McGrath tanulmányozta velünk, lányokkal a Bibliát. Barátságos, meghitt légkör volt náluk. Joe bácsi tisztelettel bánt a feleségével és a lányaival. Eljártunk velük a gyülekezetbe, és időnként nagyobb összejövetelekre is. Boldog időszak volt. Biztonságban éreztem magam Jehova Tanúi közt.

A saját családomban viszont szörnyű dolgok történtek. Az apukám sok bánatot okozott az édesanyámnak, és emiatt anya depressziós lett. Tízéves lehettem, amikor anya megszakította a kapcsolatot Jehova Tanúival. Én úgy-ahogy folytattam  a tanulmányozást, és 17 évesen megkeresztelkedtem. De hamarosan olyasmit tettem, ami nem méltó egy keresztényhez, és többé nem tartoztam a gyülekezethez.

Nem sokkal az esküvőm után meglátogatott Jehova Tanúi két felvigyázója a helyi gyülekezetből. Elmondták, hogyan térhetek vissza Jehova Istenhez, és megszervezték, hogy egy misszionárius, Cindy segítsen nekem. Akkorra már nagyon meggyengült a hitem, még abban sem voltam biztos, hogy tényleg Istentől származik-e a Biblia. Cindy próféciákat mutatott nekem, amelyek már mind beteljesedtek. Lassan összebarátkoztunk, és felajánlotta, hogy szívesen átveszi velem a Biblia alaptanításait. Elfogadtam a segítségét. A tanulmányozás során felismertem, hogy Jehova tele van szeretettel, és azt szeretné, hogy boldog legyek.

Újra elkezdtem járni az összejövetelekre. A Tanúk között sokkal jobban éreztem magam, mint a filmes világban. Ám a gyermekkori lelki sérüléseim miatt senkiben sem tudtam megbízni, és nem tudtam magam szeretni. De a gyülekezet egyik tagja segített. Bibliaverseket mutatott, melyekből megtudtam, hogyan küzdhetek meg az érzéseimmel, és hogyan szerezhetek igaz barátokat.

A férjemmel 1997-ben Hollywoodba (Kalifornia, USA) költöztünk. Itt egyre több időt töltöttem azzal, hogy segítsek másoknak is megismerni az Isten Szavában található bölcsességet. Ez a tevékenység sokkal megelégedettebbé tett, mint a szerepekkel járó csillogás. 2002-ben találkoztam Cherivel, akit még Hongkongból ismertem. A múltunk sok mindenben hasonlított. Ő is szépségkirálynő volt Hongkongban, egy évvel előttem. Ő tette a fejemre a koronát. Később Cheri is színésznő lett, majd producer, és számos neves rendezővel dolgozott. Aztán ő is Hollywoodba költözött.

Nagyon elszomorított, amikor meghallottam, hogy Cheri vőlegényét váratlanul szívroham érte, és meghalt. Képtelen volt vigaszra lelni a buddhista vallásban. Hozzám hasonlóan sikeres életet tudhatott maga mögött, sokan irigyelték, de nem volt boldog, és senkiben nem tudott megbízni. Elmondtam neki, mit ismertem meg a Bibliából, de a buddhista neveltetése miatt nem igazán érdekelte a Biblia.

Egy nap 2003-ban Cheri felhívott Vancouverből (Kanada), ahol éppen filmet forgatott. Izgatottan mesélte, mi történt vele. Autóval utazott, és a tájban gyönyörködött, mikor hirtelen úgy érezte, hangosan Istenhez kell szólnia. Azt kérte tőle, hogy mondja meg, ki az igaz Isten, és hogy mi a neve. És abban a pillanatban elhaladt egy Királyság-terem előtt, és meglátta rajta a Jehova nevet. Úgy érezte, választ kapott, és amilyen hamar csak lehetett, találkozni akart Jehova Tanúival. Megszerveztem, hogy pár napon belül részt vehessen egy kínai nyelvű összejövetelen Vancouverben.

„Ezeket az embereket őszintén érdekli, mi van velem, még az érzéseimről is beszélhetek velük” – mesélte később Cheri.  Örültem, hogy ezt mondja, mert a filmes világban nem voltak barátai. Onnantól kezdve járt az összejövetelekre. De mivel 2005-ben aláírt egy szerződést, hogy Kínában elkészít két nagyszabású filmet, vissza kellett térnie Hongkongba. Örömömre 2006-ban úgy döntött, Jehovának szenteli az életét, és megkeresztelkedett Jehova Tanúi egyik kongresszusán Hongkongban. Szeretett volna többet tenni Jehova szolgálatában, de a filmiparban végzett munkája ezt nem tette lehetővé, ezért nagyon boldogtalan volt.

Cheri élete 2009-ben gyökeresen megváltozott. Úgy döntött, visszavonul, hogy minél több időt tölthessen Jehova szolgálatában. Rengeteg új barátot szerzett a gyülekezetben. Azóta az ideje nagy részében a Királyság jó híréről beszél az embereknek. Nagy örömet szerez neki, hogy segíthet másoknak felismerni, hogyan élhetnek boldogabban (Máté 24:14).

Idővel Cheri megtanulta a nepáli nyelvet, hogy segítsen a nepáli nyelvet beszélő Tanúknak Hongkongban. Sajnos Hongkongban általában semmibe veszik vagy meg is vetik a nepáli embereket, mert alig beszélnek angolul vagy kínaiul, és mert másmilyenek a szokásaik. Cheri elmondta, hogy nagy örömmel ismerteti meg ezekkel az emberekkel a Bibliát. Egyszer házról házra prédikált, és találkozott egy nepáli asszonnyal, aki hallott már Jézusról, de az igaz Istenről, Jehováról még soha. Cheri megmutatta neki a Bibliában, hogy Jézus az égi Atyjához imádkozott. Amikor az asszony megtudta, hogy az igaz Istenhez imádkozhat, akinek a neve Jehova, kész volt többet is megtudni a jó hírről. Hamarosan csatlakozott hozzá a bibliatanulmányozásban a férje és a lánya is (Zsoltárok 83:18; Lukács 22:41, 42).

Láttam, milyen boldoggá teszi Cherit, hogy az ideje nagy részét prédikálással tölti. Ezért elgondolkodtam, hogy én miért nem teszem azt, amit ő. Újra Hongkongban éltünk, és elhatároztam, hogy úgy alakítom az életemet, hogy minél több időt fordíthassak a prédikálásra. Valódi örömet ad, hogy beszélgethetek az emberekkel, és segíthetek nekik megérteni Isten Szavát.

Például tanulmányoztam a Bibliát egy vietnami asszonnyal, akinek gyakran könnybe lábadt a szeme, és mindig szomorú volt. Most viszont már reménykedve tekint a jövőbe, és nagyon élvezi a gyülekezet tagjainak a társaságát.

Cheri és én a hírnévnél és csillogásnál valami sokkal jobbra leltünk. A filmes világ izgalmas, és híressé tett minket. De jóval nagyobb megelégedettséget ad, ha Jehova Istenről tanítjuk az embereket, mert ezzel neki szerzünk dicsőséget. Tapasztaltuk, mennyire igazak Jézus szavai: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35).