Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

 CÍMLAPTÉMA: MEGSZŰNIK VALAHA AZ ELŐÍTÉLET?

Az előítélet mindenhol jelen van

Az előítélet mindenhol jelen van

JONATHAN Amerikában született, de a szülei koreaiak. Kisfiúként sokat bántották a származása miatt. Amikor felnőtt, olyan helyen szeretett volna élni, ahol nem ítélik meg pusztán a vonásai vagy a faji hovatartozása miatt. Orvos lett egy kisvárosban Alaszka északi részén. Mivel hasonlóan nézett ki, mint sok betege, remélte, hogy a hideg sarki szelek vidékén talán menedékre lelhet az előítélet még hidegebb szele elől.

A reményei egy pillanat alatt szertefoszlottak, amikor egy 25 éves nőt kezelt. A beteg a kómából felébredve meglátta Jonathant, és egy káromkodás kíséretében gúnyos megjegyzést tett rá, amiből kiderült, hogy mennyire megveti a koreaiakat. Jonathanban tudatosult, hogy sajnos hiába próbált egy új helyen beilleszkedni, nem hagyhatta maga mögött az előítéleteket.

Az, ami vele történt, a szomorú valóságra hívja fel a figyelmünket. Nincs olyan szeglete a földnek, ahol ne lenne tapasztalható valamilyen előítélet. Úgy tűnik, hogy ahol emberek élnek, ott előítélet is van.

 Ám bármilyen elterjedt ez a jelenség, az emberek többsége nagyon is elítéli, ami meglehetősen ellentmondásos. Hogy lehet ennyire általános valami, amiről ilyen rossz véleménnyel vannak az emberek? Nyilvánvalóan sokan, akik helytelenítik az előítéletet, nem ismerik el, hogy bennük is van. Előfordulhat, hogy veled is ez a helyzet?

NÉZZÜNK MAGUNKBA

Nagyon nehéz megállapítani, hogy van-e bennünk valamilyen előítélet, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. A Biblia megmagyarázza, hogy miért van ez így, amikor kijelenti, hogy „csalárdabb a szív mindennél” (Jeremiás 17:9). Könnyen becsaphatjuk magunkat, és úgy gondolhatjuk, hogy mindenféle emberrel toleránsak vagyunk. Vagy az is lehet, hogy megmagyarázzuk, miért van alapos okunk rá, hogy bizonyos embercsoportokra rossz szemmel nézzünk.

Mire gondolsz egy ilyen helyzetben?

Hogy néha milyen nehéz lehet megállapítani, hogy a szívünk mélyén van-e előítélet, azt jól példázza a következő elképzelt jelenet: Egyedül mész valahová egy sötét utcán késő este. Két férfi jön szembe veled. Erősnek tűnnek, és az egyiküknek van valami a kezében.

Rögtön arra gondolsz, hogy meg fognak támadni? A múltbeli tapasztalataid persze óvatosságra inthetnek, de vajon indokolják, hogy ezt a két férfit is veszélyesnek tartsd? És egy még érdekesebb kérdés: Milyen nemzetiségűnek gondolod őket? Amit erre felelsz, az sok mindent elárul rólad. Kiderülhet, hogy nem vagy mentes minden előítélettől.

Ha őszinték vagyunk, el kell ismernünk, hogy a lelkünk mélyén valamilyen mértékben bizony van bennünk ilyen vagy olyan előítélet. A Biblia is ír egy fajta előítéletről, mely nagyon általános: „Az ember a külsőt nézi” (1Sámuel 16:7, Katolikus fordítás). Mivel mindannyian hajlunk erre a gyengeségre, aminek gyakran katasztrofális következményei vannak, felmerül a kérdés, hogy van-e remény arra, hogy szakítani tudunk az előítéleteinkkel. És vajon lesz olyan idő, amikor az egész világon megszűnik az előítélet?