’Házias’ nők
Bepillantás az első századi keresztények életébe
’Házias’ nők
„Mikor pedig folytatták útjukat, bement egy faluba. Itt egy Márta nevű asszony vendégül fogadta őt a házába. Ennek az asszonynak volt egy Mária nevű testvére is. Ez azonban leült az Úr lábához, és kitartóan figyelt a szavára. Mártának ezzel szemben a sok teendő végzése elterelte a figyelmét. Ezért odalépett, és ezt mondta: »Uram, nem számít neked, hogy a testvérem magamra hagyott a felszolgálásban? Mondd hát neki, hogy jöjjön, segítsen nekem.« Az Úr így válaszolt neki: »Márta, Márta, sok minden miatt aggódsz és nyugtalankodsz. Pedig kevés dologra van szükség, vagy csak egyre. Mária a maga részéről a jó részt választotta, és nem fogják azt elvenni tőle«” (LUKÁCS 10:38–42).
MÁRTA nyilvánvalóan szorgalmas nő volt, és kétségtelen, hogy mások nagyra becsülték. Az első századi zsidó hagyomány szerint egy nő értékét az határozta meg, hogy odaadóan végezte-e a házimunkákat, és hogy ügyesen gondot viselt-e a családjáról.
Az első századi keresztény nők is azt a buzdítást kapták, hogy legyenek „háziasak” (Titusz 2:5). Emellett az volt a kiváltságuk és a felelősségük, hogy tanítsanak másokat a keresztény hitükről (Máté 28:19, 20; Cselekedetek 2:18). Többek között mi volt az „a sok teendő”, melyet akkoriban a zsidó nőknek el kellett látniuk? És milyen tanulságot vonhatunk le abból, amit Jézus Máriáról mondott?
’Sok teendő végzése.’ Egy zsidó háziasszony napja korán kezdődött, alighanem napfelkelte előtt (Példabeszédek 31:15). Miután elkészített a családnak egy egyszerű ételt, valamilyen kását, valószínűleg elvitte a fiait az iskolába, mely a zsinagógában volt. A lányok otthon maradtak, hogy megtanulják mindazt, amihez egy talpraesett feleségnek értenie kellett.
Az anya és a lányai a mindennapi teendőkkel kezdték a napot: feltöltötték az olajlámpákat olajjal (1.), összesepregettek (2.), és megfejték a család kecskéjét (3.). Ezután elkészítették az aznapra való kenyeret. A lányok átrostálták a gabonát, hogy eltávolítsák belőle a szennyeződéseket (4.), majd kézimalommal durva lisztté őrölték (5.). A háziasszony ezután fogta a lisztet, vizet és kovászt adott hozzá, és nekilátott a dagasztásnak (6.). Majd hagyta megkelni a tésztát, és közben más házimunkákat is elvégzett. Ezalatt a lányok megalvasztották a friss kecsketejet, hogy túrót készítsenek belőle (7.).
A délelőtt folyamán az anyuka és a lányai elmentek a helyi piacra, hogy megvegyék az arra a napra szükséges dolgokat (8.). A piacon fűszerek illatával volt tele a levegő, éles hangon lármáztak az állatok, a vásárlók pedig hangosan alkudoztak. Az anya és a lányai valószínűleg friss zöldségeket és szárított halat is vettek. Ha az anyuka keresztény nő volt, minden bizonnyal kihasználta az alkalmat, hogy beszéljen másoknak a hitéről a piacon (Cselekedetek 17:17).
Egy lelkiismeretes édesanya megragadta a lehetőségeket, hogy bibliai alapelveket tanítson meg a gyermekeinek, és hogy a szívükbe vésse azok értékét. Ilyen alkalom volt például, amikor úton voltak a piacra, vagy amikor hazafelé tartottak onnan (5Mózes 6:6, 7). Talán arról is beszélgetett a lányaival, hogy hogyan tudnak ügyesen bánni a pénzzel (Példabeszédek 31:14, 18).
Az is a nők mindennapi feladatai közé tartozott, hogy elmenjenek a kúthoz (9.), hogy feltöltsék a család vízkészletét. A kútnál talán beszélgettek más asszonyokkal, akik szintén vízért mentek. Miután hazaértek, az anyuka és a lányai nekifogtak a sütésnek. Először is a tésztából korongokat formáltak, majd betették a már korábban befűtött kemencébe (10.), mely általában az udvaron volt. Miközben élvezték a finom kenyérillatot és jókat beszélgettek, a kenyeret is szemmel tartották.
Ezután lementek a közeli patakhoz mosni (11.). Először is lúggal alaposan kimosták a ruhákat. A lúgot, mely egy fajta tisztítószer,
bizonyos növények hamujából nyert hamuzsírból vagy szódából készítették. Miután az asszonyok kiöblítették és kicsavarták a ruhákat, kiteregették azokat a közeli bokrokra és sziklákra, hogy megszáradjanak.Miután az anyuka és a lányai hazavitték a tiszta ruhákat, lehet hogy felmentek a házuk lapos tetejére megjavítani (12.) az elszakadt ruhákat, majd betették azokat a szekrénybe. Később az anyuka talán hímezni és szőni tanította a lányait (13.). Nemsokára eljött az ideje a vacsora elkészítésének (14.). A vendégszeretet a mindennapi élet része volt, ezért fel voltak készülve rá, hogy ha betoppan hozzájuk egy vendég, meg tudják osztani vele egyszerű ételüket: kenyérrel, zöldségekkel, túróval, szárított hallal és hideg vízzel kínálták őket.
A nap végén, miközben a gyerekek lefekvéshez készülődtek, az édesanyjuk talán bekente olajjal a felsértett térdüket, hogy csillapítsa a fájdalmat. Majd a szülők a lámpa pislákoló fénye mellett valószínűleg elmondtak egy történetet az Írásokból, és imádkoztak a gyermekeikkel. Miután csend borult a szerény otthonra, a férj jó okkal mondhatta a feleségének e híres szavakat: „Derék feleséget ki találhat? Értéke jóval felülmúlja a korallokét” (Példabeszédek 31:10).
Válasszuk „a jó részt”. Kétség sem férhet hozzá, hogy az első században élt lelkiismeretes asszonyokat lefoglalta „a sok teendő” (Lukács 10:40). Hozzájuk hasonlóan a mai nőknek is zsúfolt az életük, különösképpen az édesanyáknak. Bár a modern találmányok egyszerűbbé teszik a házimunkát, a körülmények sok édesanyát arra kényszerítenek, hogy a családjukról való gondoskodás mellett munkát vállaljanak.
Sok keresztény nő a nehéz feladatai ellenére utánozza a bevezetőben említett Mária példáját. Fontosnak tartják a szellemi dolgokat (Máté 5:3). Gondját viselik a családjuknak, ahogy arra a Szentírás buzdítja őket (Példabeszédek 31:11–31). Ugyanakkor alkalmazzák azt az alapelvet is, melyet Jézus Mártának mondott. Szellemi gondolkodású nőként Márta biztosan megfogadta a kedves tanácsot. A keresztény nők nem engedik, hogy a házimunkák megakadályozzák őket abban, hogy tanuljanak Istenről (15.), vagy hogy beszéljenek másoknak a hitükről (Máté 24:14; Héberek 10:24, 25). Így „a jó részt” választják (Lukács 10:42). Ezért mind Isten, mind Krisztus, mind pedig a családjuk nagyon értékesnek tarja őket (Példabeszédek 18:22).