AMIKOR Kingsley érzékeli, hogy valaki megérinti a vállát, elkezdi olvasni a Bibliát. Ez az első feladata a teokratikus szolgálati iskolán. Szép tisztán ejti ki a szavakat, és egyetlen betűt sem téveszt el. De várjunk csak! Hogy lehet, hogy bele sem néz a Bibliájába?

Kingsley vak, hallássérült, és kerekes székkel közlekedik. Hogyan ismerte meg ez a Srí Lanka-i férfi Jehovát? És hogyan vált alkalmassá arra, hogy programot tartson a teokratikus szolgálati iskolán? Hadd meséljem el!

Kingsley csillapíthatatlan szellemi éhsége már az első találkozásunkkor mély benyomást tett rám. Korábban többekkel is tanulmányozta a Bibliát, ezért a Braille-írású Ismeret, amely örök élethez vezet * című könyve már igencsak elhasználódott volt. Felajánlottam neki, hogy újrakezdem vele a tanulmányozást, amibe ő bele is egyezett. De le kellett küzdenünk két akadályt.

Az egyik nehézség az volt, hogy Kingsley másokkal együtt lakott egy idősek és mozgáskorlátozottak számára fenntartott otthonban. Mivel nagy volt a háttérzaj, és Kingsley nem hallott jól, kénytelen voltam jó hangosan beszélni. Így mindenki hallotta, hogy miről tanulunk.

 A második nehézséget az jelentette, hogy Kingsley csak kevés ideig tudott koncentrálni. De hogy hatékonyabbak legyenek a tanulmányozások, szorgalmasan felkészült: Többször is elolvasta az anyagot, kikereste az írásszövegeket a Braille-Bibliájában, és megfogalmazta magában a válaszokat. Ez a módszer bevált. A tanulmányozások alatt törökülésben ült a szőnyegen, és amikor elmondta, mit értett meg, izgatottságában hangosan beszélt, és ütögette a padlót. Hamarosan már hetente kétszer tanultunk, minden alkalommal két órát.

Kingsley alig várta, hogy az összejövetelekre is eljöhessen, de ez nem volt olyan egyszerű. A testvérek szívesen vállalták, hogy elviszik autóval a Királyság-terembe, és segítenek neki ki- és beszállni a kerekes székbe. Az összejöveteleken egy hangszórót tartott a füléhez, hogy követni tudja a programot, és hozzá tudjon szólni.

Miután Kingsley már egy ideje tanulmányozott, úgy döntött, hogy beiratkozik a teokratikus szolgálati iskolába. Két héttel az első bibliaolvasása előtt megkérdeztem, hogy gyakorolt-e már. Magabiztosan így válaszolt: „Igen, már vagy harmincszor elolvastam az anyagot.” Megdicsértem, és megkértem, hogy hadd hallgassam meg. Kinyitotta a Braille-Bibliáját, az ujjával megkereste a kijelölt részt, és elkezdte olvasni. Ám arra lettem figyelmes, hogy olvasás közben nem követi az ujjával a sorokat, ahogy máskor szokta. Kívülről megtanulta a teljes szöveget!

Könny szökött a szemembe. Egyszerűen nem értettem, hogy hogyan tudta megjegyezni a szöveget harminc elolvasás után. Megkérdeztem tőle, és ezt mondta: „Nemcsak harmincszor olvastam el, hanem naponta harmincszor.” Több mint egy hónapon át Kingsley a szőnyegén ülve addig olvasta a szöveget, míg kívülről meg nem tanulta.

Aztán elérkezett a napja, hogy Kingsley megtartsa a programját a Királyság-teremben. Miután befejezte az olvasást, a gyülekezetben tapsvihar tört ki, és sokan könnyekre fakadtak az új tanuló lelkesedése láttán. Egy testvérnő, aki kiiratkozott az iskolából, mert túlságosan izgult, azt kérte, hogy hadd tartson újra programokat. Ezt mondta: „Ha Kingsley meg tudja csinálni, akkor én is!”

Kingsley 2008. szeptember 6-án, háromévnyi tanulmányozás után megkeresztelkedett annak jelképeként, hogy átadta az életét Jehovának. Hűséges maradt a 2014. május 13-án bekövetkezett haláláig. Meggyőződése volt, hogy a földi paradicsomban energikusan és egészségesen fogja folytatni a szolgálatát (Ézs 35:5, 6). (Paul McManus elmondása alapján.)