Nicolas és Céline egy másfajta nehézséggel nézett szembe. A francia fiókhivatal megkérte őket, hogy költözzenek el, és támogassanak egy másik gyülekezetet. Ezt mesélik: „Bár kezdetben nagyon izgatottak voltunk, egy idő után hiányozni kezdtek a barátaink. Nehéz volt, mivel az új gyülekezetben még nem alakultak ki olyan szoros kapcsolataink.” a Mit tehetsz, hogy a nehézségek ellenére megtaláld a helyed egy új gyülekezetben? Hogyan segíthetnek az ottani testvérek? Milyen áldásokban lehet részed az új helyen, és te mit tehetsz másokért?

NÉGY JÓ TANÁCS

1. Támaszkodj Jehovára (Zsolt 37:5). Nézzük meg, mi történt Kazumival, egy Japánban élő testvérnővel. A férje munkája miatt el kellett költözniük egy másik városba, és így 20 év után Kazumi új gyülekezetbe került. Bár nem volt könnyű a váltás, engedte, hogy Jehova irányítsa. Ezt mondja: „Újra meg újra kiöntöttem a szívem Jehovának, és beszéltem neki a félelmeimről, az aggodalmaimról, és arról, hogy mennyire egyedül érzem magam. Ilyenkor mindig éreztem, hogy megadja a szükséges erőt.”

Hogyan tudunk még inkább Jehovára támaszkodni? Nézzünk egy szemléltetést. Ahogy egy növénynek szüksége van vízre és a földben lévő tápanyagokra ahhoz, hogy növekedni tudjon, úgy nekünk is táplálnunk kell a hitünket, hogy erősödjön. Nicolas-nak, akit már idéztünk, sokat segített, hogy elmélkedett Ábrahám, Jézus és Pál példáján, akik sok áldozatot hoztak azért, hogy Isten akaratát cselekedjék.  Ez megerősítette a bizalmát abban, hogy Jehova őt is támogatni fogja. Ha mi is rendszeresen tanulmányozzuk a Bibliát, akkor bármilyen változással képesek leszünk megbirkózni, és olyan szellemi kincseket tudunk gyűjteni, amiket megoszthatunk az új gyülekezetünk tagjaival.

2. Ne hasonlítgasd össze az új gyülekezetet a régivel (Préd 7:10). Amikor Jules Beninből az Egyesült Államokba költözött, meglepődött, hogy mennyire más ott a kultúra. Ezt meséli: „Úgy éreztem, hogy mindenki azt várja tőlem, hogy az egész életemet elmeséljem neki.” Mivel ehhez egyáltalán nem volt hozzászokva, kezdte elszigetelni magát a testvérektől. De ahogy jobban megismerte őket, megváltozott a szemléletmódja. Ezt mondja: „Rájöttem, hogy bárhol éljenek is az emberek, valójában ugyanolyanok, csak másképp fejezik ki magukat. Nagyon fontos, hogy elfogadjuk őket olyannak, amilyenek.” Amikor egy úttörő testvérnő, Anne-Lise elköltözött, szintén azt tapasztalta, hogy jobb, ha nem hasonlítgatja össze a mostani gyülekezetét a régivel. Így beszél erről: „Azért költöztem el, hogy új dolgokat ismerjek meg. Ezért nem vártam, hogy az új helyen minden olyan legyen, mint ahol korábban éltem.”

A vének is jól teszik, ha nem hasonlítgatják össze a jelenlegi gyülekezetüket a korábbival. Még ha az új helyen másképp mennek is a dolgok, mint ahogy megszoktad, az nem feltétlenül baj. Ezért mielőtt elkezdenél javaslatokat tenni, bölcs lenne, ha megismernéd a helyi körülményeket (Préd 3:1, 7b). Sokkal többet érsz el azzal, ha jó példát mutatsz, mint azzal, ha ráerőlteted az elképzeléseidet a testvérekre (2Kor 1:24).

3. Kapcsolódj be a gyülekezet életébe (Flp 1:27). Egy költözés nagyon sok időt és energiát emészt fel. De fontos, hogy már a kezdetektől részt vegyél az összejöveteleken, ha lehet, személyesen. Elvégre hogyan tudnának támogatni téged a testvérek, ha csak nagyon ritkán vagy egyáltalán nem találkoznak veled? Lucinda, aki a Dél-afrikai Köztársaságban él, és a két lányával egy nagyvárosba költözött, ezt mondja: „Azt a tanácsot kaptam a barátaimtól, hogy igyekezzek minél inkább bekapcsolódni a gyülekezet életébe, menjek el a testvérekkel a szolgálatba, és szóljak hozzá az összejöveteleken. Emellett felajánlottuk az otthonunkat a szántóföldi összejövetelekre.”

Ha a tőlünk telhető legteljesebb mértékben részt veszünk az új gyülekezetünk tevékenységeiben, azzal hozzájárulunk ahhoz, hogy „egy lélekként [küzdjünk] egymás oldalán a jó hírbe vetett hitért”. Anne-Lise-nek, akit korábban már idéztünk, azt javasolták a vének, hogy igyekezzen mindenkivel elmenni prédikálni. Mi lett ennek az eredménye? Ezt mondja: „Hamar felismertem, hogy így sokkal könnyebb beilleszkednem.” Ezenkívül ha részt veszünk a királyságterem takarításában és karbantartásában, a testvérek látni fogják, hogy már ezt tekintjük a saját gyülekezetünknek. Minél hamarabb bekapcsolódsz a  gyülekezet életébe, annál hamarabb befogadnak, és annál hamarabb otthon érzed majd magad.

4. Szerezz új barátokat (2Kor 6:11–13). Könnyebb lesz összebarátkoznod az új gyülekezet tagjaival, ha érzik rajtad, hogy őszintén törődsz velük. Ezért próbálj minél korábban érkezni az összejövetelre, és minél tovább maradni a program után, hogy több időd legyen beszélgetni velük, és megismerni őket. Igyekezz megjegyezni, hogy kit hogy hívnak. Ha a nevükön szólítod őket, és barátságos vagy velük, akkor szívesebben odamennek hozzád, és beszélgetnek veled. Így biztosan hamar sikerül új barátokat szerezned.

Ahelyett, hogy minden igyekezeteddel azon lennél, hogy mások elfogadjanak, inkább engedd, hogy a testvérek megismerjék, milyen is vagy valójában. Tanulságos, ami Lucindával történt. Ezt mondja: „Mivel kezdeményezőek voltunk, és meghívtunk másokat magunkhoz, most sok jó barátunk van.”

„FOGADJÁTOK SZÍVESEN EGYMÁST”

Sokaknak ijesztő lehet elmenni egy olyan gyülekezet összejövetelére, ahol senkit sem ismernek. Hogyan segíthetünk azoknak, akik a gyülekezetünk területére költöznek? Pál apostol erre ösztönözte a hittársait: „Fogadjátok hát szívesen egymást, mint ahogy Krisztus is szívesen fogadott titeket” (Róma 15:7). Ha a vének követik Jézus példáját, sokat tehetnek azért, hogy akik a gyülekezetük területére költöznek, otthon érezzék magukat. (Lásd a „ Hogyan lehet gördülékenyebb a gyülekezetváltás?” című kiemelt részt.) De természetesen ehhez a gyülekezet minden tagja hozzájárulhat, még a gyermekek is.

Az, hogy szívesen fogadunk másokat, magában foglalja, hogy meghívjuk őket az otthonunkba, és segítünk nekik, amiben kell. Amikor egy testvérnő egy másik gyülekezet területére költözött, egy ottani testvérnő kedvesen felajánlotta, hogy megmutatja neki a várost, és  azt, hogy hogyan utazhat tömegközlekedéssel. Ez nagyon jólesett neki, és segített, hogy hamarabb alkalmazkodjon a változáshoz.

JÓ LEHETŐSÉG A FEJLŐDÉSRE

Mielőtt egy sáska kifejlett rovarrá válik, és a szárnyai alkalmassá válnak a repülésre, többször is levedli a bőrét. Ehhez hasonlóan, amikor egy új gyülekezet területére költözünk, nekünk is meg kell szabadulnunk minden félelmünktől, ami jelképesen szólva a szárnyunkat szegné Jehova szolgálatában. Nicolas és Céline azt tapasztalta, hogy a költözés tulajdonképpen egy kiváló képzés. Ezt mondják: „Az, hogy új emberekhez és egy új környezethez kellett alkalmazkodnunk, arra késztetett minket, hogy új tulajdonságokat fejlesszünk ki.” Jean-Charles, akit a bevezetőben idéztünk, elmondja, hogyan vált a javára neki és a családjának a költözés: „A gyülekezetváltás nagyon jó hatással volt a gyermekeinkre. Még közelebb kerültek Jehovához. Csupán néhány hónap után a lányunk már tanulói feladatokat vállalt a hét közbeni összejövetelen, a fiunk pedig kereszteletlen hírnök lett.”

Lehet, hogy szeretnél máshová költözni, például azért, hogy többet tegyél a szolgálatban. De mit tehetsz, ha a körülményeid ezt nem teszik lehetővé? Ha alkalmazod a cikk javaslatait, az új lendületet adhat a jelenlegi gyülekezetedben. Ezért erősítsd meg a Jehovába vetett bizalmadat. Vegyél részt aktívan a gyülekezeti tevékenységekben, például menj el minél többekkel a szolgálatba. Fűzd szorosabbra a barátságaidat, és igyekezz újakat kötni. Keresd a módját, hogyan segíthetnél az újaknak és azoknak, akik támogatásra szorulnak. Mivel Jézus igaz követőit a szeretet jellemzi, ha megteszed ezeket a lépéseket, érettebb kereszténnyé válsz (Ján 13:35). Abban is biztos lehetsz, hogy „az ilyen áldozatok nagyon kedvére vannak Istennek” (Héb 13:16).

Bár egy költözésnek megvannak a nehézségei, sokan megtalálták a helyüket az új gyülekezetükben. Ez neked is sikerülhet! Anne-Lise ezt mondja: „A gyülekezetváltás segített, hogy kitárjam a szívemet mások felé.” Kazumi is sokat tanult ebből: „Olyan módokon tapasztalhatod Jehova támogatását, mint soha azelőtt.” Jules pedig így beszél az érzéseiről: „Amióta összebarátkoztam a testvérekkel, sokkal otthonosabban érzem magam a gyülekezetben. Annyira a szívemhez nőtt az új gyülekezet, hogy már nehéz lenne elköltözni.”