Bebe nagyon szerette az apukáját. A család egyik jó barátja próbálta őt vigasztalni az előbb említett szavakkal. A legjobb szándékkal tette, Bebe mégis úgy érezte, hogy inkább a lelkébe mar. Bebe folyamatosan ezt mondogatta: „A halál nem lehet jobb neki.” Évekkel később, mikor könyvet írt a vele történtekről, egyértelmű volt, hogy még mindig gyászol.

Van, aki hosszú ideig gyászol, mint Bebe, főleg, ha nagyon szerette, akit elveszített. A Biblia nem véletlenül nevezi így a halált: „utolsó ellenség” (1Korintusz 15:26). Feltartóztathatatlanul feldúlja az életünket, gyakran olyankor, amikor nem is vagyunk rá felkészülve, és megfoszt attól, aki oly drága nekünk. A halál senkit sem kímél. Nem meglepő, ha fogalmunk sincs, hogyan dolgozzuk fel, ha elveszítünk valakit.

Talán már felvetődött benned: „Mennyi ideig tart a gyász?” „Hogyan lehet feldolgozni?” „Hogyan vigasztalhatom azt, aki gyászol?” „Van bármi remény arra, hogy viszontlássam elhunyt szeretteimet?”