Blessingnek * azt ígérték, hogy Európában majd fodrász lesz. Ám miután megérkezett, tíz napon át ütötték-verték, és azzal fenyegették, hogy a szülőföldjén maradt családját is bántani fogják. Ezzel kényszerítették arra, hogy prostituált legyen.

Blessingtől azt várták, hogy 200–300 eurót keressen éjszakánként, amiből kifizeti a több mint 40 000 eurós adósságot, melyet a bordélyházat vezető madám követelt tőle. „Sokszor gondoltam rá, hogy megszökök – mondja Blessing –, de féltem, hogy mit tesznek majd a családommal. Csapdába kerültem.” A története nem egyedülálló. A szexiparnak jelenleg mintegy négymillió áldozata van.

Körülbelül 4000 évvel ezelőtt egy József nevű tizenévest eladtak a testvérei rabszolgának. Egy tekintélyes férfi házához került. Blessingtől eltérően Józseffel először nem bántak rosszul. De amikor elutasította a ház úrnőjének a közeledését, igazságtalanul azzal vádolták, hogy erőszakoskodott az asszonnyal. Börtönbe került, és bilincsbe verték (1Mózes 39:1–20; Zsoltárok 105:17, 18).

József ókori rabszolga volt, Blessing pedig egy XXI. századi. Mindketten annak a régóta fennálló emberkereskedelemnek az áldozatai, amelyre jellemző, hogy az embereket árucikknek tekintik, és csak az anyagi nyereséggel törődnek.

Háború idején volt a legkönnyebb rabszolgát szerezni. III. Thotmesz egyiptomi fáraó állítólag 90 000 rabot hurcolt el az egyik kánaáni hadjárata után. Rabszolgamunkára fogta őket: templomokat építtetett velük, csatornákat kellett ásniuk, és bányákban dolgoztatta őket.

 A Római Birodalomban is a háborúk biztosították a rabszolgák tömegét, sőt a rómaiak olykor a rabszolgahiány miatt indítottak háborút. Becslések szerint az első században Róma népességének csaknem a felét rabszolgák tették ki. Sok egyiptomi és római rabszolgát könyörtelenül kihasználtak. A római bányákban a várható élettartamuk csupán 30 év volt.

Később sem enyhült a helyzet. A XVI–XIX. században az Afrika és Amerika között zajló rabszolga-kereskedelem az egyik legjövedelmezőbb üzlet volt a világon. Az UNESCO beszámolója szerint 25–30 millió férfit, nőt és gyermeket hurcoltak el és adtak el rabszolgának. Miközben átkeltek az Atlanti-óceánon, több százezren haltak meg közülük. Olaudah Equiano, egy túlélő ezt írta: „A nők sikoltozásai és a haldoklók nyögései szörnyű, leírhatatlan emlékként élnek.”

Sajnos a rabszolgaság tragédiája még nem a múlté. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint még ma is 21 millió férfi, nő és gyermek dolgozik rabszolgaként éhbérért vagy fizetség nélkül. A modern kori rabszolgák bányákban, textilüzemekben, téglagyárakban, bordélyházakban és magánotthonokban dolgoznak. Bár a rabszolgatartás törvénytelen, mégis fellendülőben van.

A kegyetlen bánásmód sok rabszolgát arra késztetett, hogy harcoljon a szabadságáért. Az i. e. első században Spartacus, egy gladiátor 100 000 rabszolgával együtt fellázadt Róma ellen, de nem jártak sikerrel. A XVIII. században az egyik Karib-tengeri szigeten, Hispaniolán lázadtak fel a rabszolgák a rabszolgatartóik ellen. Az embertelen bánásmód, melyet a cukornádültetvényeken kellett elszenvedniük, egy 13 évig tartó polgárháborút robbantott ki, mely végül 1804-ben az ország függetlenné válásához vezetett.

Az izraeliták kivonulása Egyiptomból a rabszolgaság elleni legsikeresebb küzdelemnek számít az emberiség történelmében. Körülbelül 3 millió ember – egy teljes nemzet – szabadult ki az egyiptomi rabszolgaságból. Igazán megérdemelték a szabadságot. A Biblia leírja, hogy Egyiptomban nehéz körülmények között mindenféle rabszolgamunkát végeztettek velük (2Mózes 1:11–14). Egy fáraó még a gyermekeket is megölette, hogy  megakadályozza az izraeliták számának növekedését (2Mózes 1:8–22).

Az izraeliták megszabadítása az igazságtalan bánásmódtól rendkívüli volt a maga nemében, mert Isten lépett közbe az érdekükben. Ezt mondta Mózesnek: „jól tudom, milyen fájdalmakat szenvednek el. Lemegyek, hogy kiszabadítsam őket” (2Mózes 3:7, 8). A zsidók bárhol éljenek is, a mai napig minden évben megemlékeznek erről az eseményről a pászka ünnepén (2Mózes 12:14).

„Jehovánál, a mi Istenünknél nincs igazságtalanság” – írja a Biblia, és kijelenti, hogy Isten nem változik (2Krónikák 19:7; Malakiás 3:6). Jézus ezt mondta Jehováról: „elküldött, hogy szabadon bocsátást prédikáljak a foglyoknak. . ., hogy szabadon bocsássam a megtörteket” (Lukács 4:18). Ez vajon szabadulást jelentett minden rabszolgának? Természetesen nem. Jézust azért küldte el Isten, hogy a bűn és a halál rabszolgaságától szabadítsa meg az embereket. Jézus később ezt mondta: „az igazság szabaddá tesz titeket” (János 8:32). Az igazság, melyet tanított, ma is sokféle módon teszi szabaddá az embereket. (Lásd a „ Szabadulás a rabszolgaságból” című kiemelt részt.)

Tulajdonképpen Józsefnek és Blessingnek is Isten segített megszabadulni a rabszolgaságtól. József izgalmas történetét a Mózes első könyvének 39–41. fejezetében találod a Bibliában. Az is figyelemre méltó, ahogyan Blessingnek sikerült visszanyernie a szabadságát.

Miután kiutasították az egyik európai országból, Spanyolországba ment. Ott találkozott Jehova Tanúival, és elkezdte tanulmányozni velük a Bibliát. Elhatározta, hogy változtat az életén. Rendes munkát kapott, és kérte a madámot, hogy kevesebbet kelljen törlesztenie havonta. Egyik nap felhívta őt az asszony. Elengedte Blessing tartozását, és bocsánatot kért tőle. Mi váltotta ezt ki? Ő is elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival! „Az igazság csodálatos módon tesz szabaddá” – mondja Blessing.

Jehova Istent nagyon elszomorította, hogy kegyetlenül bántak az izraelita rabszolgákkal Egyiptomban. Biztosan ma is ugyanígy érez az igazságtalanság láttán. A rabszolgaság minden formája csak úgy szűnhet meg, ha az emberek gyökeresen megváltoznak. Isten megígéri, hogy épp ilyen nagy változást fog előidézni. „Új egeket és új földet várunk az ő ígérete szerint, és ezekben igazságosság fog lakni” (2Péter 3:13).