SOKAN kételkednek abban, amit olvasnak vagy hallanak a hírekben. Az Egyesült Államokban 2012-ben a Gallup közvélemény-kutatást végzett a témában. A kérdés az volt, hogy mennyire tartják az emberek megbízhatónak, pontosnak és elfogulatlannak az újságokban, tévében, rádióban közölt híreket. Tíz megkérdezettből hatan állították, hogy „nem igazán” vagy „egyáltalán nem” bíznak meg a hírekben. Indokolt ez a bizalmatlanság?

Sok hírközlő cég és újságíró vállal kötelezettséget, hogy pontos tájékoztatást közöl. Mégis fontos az óvatosság. Nézzünk néhány szempontot:

• MÉDIAMOGULOK Van néhány nagy befolyással bíró cég, melynek saját médiavállalatai vannak. Ezek a médiavállalatok erőteljesen befolyásolják, hogy milyen híreket válasszanak ki, hogyan adják közre, és mennyire legyenek kiemelve. Mivel a legtöbb cégnek a profitszerzés a célja, a médiavállalatok döntéseit is a gazdasági érdekek motiválják. Így azokat a híreket, melyek csökkentenék a médiavállalatok tulajdonosainak nyereségét, kihagyhatják.

• POLITIKA A média sokszor szól politikusokról és a kormány ügyeiről. A politikusok meg akarják győzni az embereket, hogy támogassák a törekvéseiket és a képviselőiket. És mivel a média tudósít róluk, az újságírók és a politikusok időnként szorosan együttműködnek.

•  REKLÁM A legtöbb országban a médiavállalatoknak rengeteg pénzt kell szerezniük, hogy versenyben maradjanak, és a legnagyobb jövedelmet a reklámozásból szerzik. Az Egyesült Államokban a reklámok adják a folyóiratokból befolyó jövedelem 50–60 százalékát. Ez az újságoknál 80 százalék, a kereskedelmi tévé- és rádióadóknál pedig 100 százalék. Érthető, hogy a reklámozók nem akarnak szponzorálni olyan műsorokat, melyek nem vetnek jó fényt rájuk és a termékeikre. Ha nem tetszik nekik, amit látnak, akkor inkább máshol reklámozzák magukat. Emiatt könnyen előfordulhat, hogy a szerkesztők kihagyják az ilyen híreket.

• HAMISÍTÁS Nem minden tudósító becsületes. Néhány újságíró kitalál történeteket. Pár éve egy riporter Japánban azt szerette volna dokumentálni, hogy a búvárok mennyire tönkreteszik a korallzátonyokat az Okinava-szigetnél. Mivel nem talált lepusztított korallokat, ő maga rongált meg néhányat, majd lefényképezte. Fotók hamisításával szintén félre lehet vezetni az embereket. A fejlett technika miatt az ilyen megtévesztéseket gyakorlatilag lehetetlen leleplezni.

• MANIPULÁCIÓ Az újságírótól függ, hogyan tálalja a híreket, még akkor is, ha a tények magukért beszélnek. Mely tények kerüljenek be a cikkbe, és melyek maradjanak ki? Tegyük fel, hogy egy focicsapat két gólt kapva vesztett. Ez tény. De hogy miért vesztett, az talány, amit az újságíró sokféleképpen magyarázhat.

• ELHALLGATÁS Hogy lenyűgözőbb legyen a történet, az újságírók gyakran kihagynak olyan részleteket, melyek bonyolultak, vagy újabb kérdéseket vetnének fel. Emiatt egyes tényeket eltúloznak, a többi pedig nem kap hangsúlyt. Mivel a műsorvezetőknek, tévériportereknek sokszor csak egy percük van, hogy összefoglaljanak egy hírt, fontos részletek maradhatnak ki.

•  VERSENGÉS Az utóbbi évtizedekben egyre több tévécsatorna lett, emiatt a nézők sokkal kevesebb ideig néznek csupán egy adót. A hírcsatornák így arra kényszerülnek, hogy valami különlegeset és szórakoztatót kínáljanak, hogy megtartsák a nézőiket. A Media Bias című könyv így ír erről a változásról: „A [televíziós] hírek ma már csak abból állnak, hogy izgalmas és sokkoló képkockákat pörgetnek végig a nézők előtt, a történeteket pedig a [lehető] legrövidebben mutatják be, hogy fenn tudják tartani a figyelmet.”

• HIBÁK Az újságírók is emberek, ezért ejtenek hibákat. Már egy hibásan leírt szó, egy nyelvtani vagy vesszőhiba is eltorzíthatja egy mondat jelentését. A tényeket nem mindig ellenőrzik gondosan. A számok szintén megnehezíthetik az újságíró dolgát, aki a határidők szorításában könnyen elírhatja a 100 000-et 10 000-nek.

• HIBÁS FELTÉTELEZÉS A pontos tudósítás nem is olyan könnyű, mint ahogyan néhányan gondolnák. Lehet, hogy valamit ma még tényként kezelnek, de holnap már egyáltalán nem. A földről például korábban azt hitték, hogy a naprendszer közepén helyezkedik el. De ma már tudjuk, hogy a föld kering a nap körül.

Bölcsen teszed, ha nem hiszel minden hírnek, amit olvasol. De ez nem jelenti azt, hogy semmiben sem bízhatsz. A kulcs az, hogy légy óvatos, és járj nyitott szemmel.

A Biblia ezt írja: „Nemde a fül próbálja meg a szavakat, miként az íny az ételt ízleli?” (Jób 12:11). Nézzünk néhány ötletet, hogyan tesztelhetjük le a hallott vagy olvasott hírek megbízhatóságát:

• KI A SZPONZOR? Megbízható, hiteles személytől vagy szervezettől származik az információ? Jó híre van a műsornak vagy kiadványnak? Vagy inkább a szenzációkeltés a fő célja? Ki szponzorálja a hírforrást?

• MILYEN FORRÁSBÓL SZÁRMAZIK? Van bizonyíték arra, hogy gondos kutatás van a hír mögött? Csak egy forráson alapul az információ? A források hitelesek, elfogulatlanok, tárgyilagosak? Egyoldalúak, vagy széles látókörről tanúskodnak?

• MI A CÉLJA? Gondold végig: A hír célja elsősorban a tájékoztatás vagy a szórakoztatás? Reklámozni vagy eladni akarnak valamit?

• MILYEN A STÍLUSA? Ha ingerült, rosszindulatú vagy kritizáló a stílus, akkor ezzel ellenszenvet vált ki, és nem ésszerű érveket közvetít.

• KÖVETKEZETES? Összhangban vannak a tények más cikkekkel vagy riportokkal? Ha ellentmondást fedezel fel, legyél körültekintő!

• AKTUÁLIS? Elég friss az információ? Amit 20 éve hitelesnek tartottak, az ma már nem biztos, hogy megállja a helyét. Ha még kialakulóban van egy esemény, nem kaphatunk róla teljes és részletes hírt.

Szóval, megbízhatsz a médiában? A bölcs Salamon ezt a hasznos tanácsot adja: „A tapasztalatlan hisz minden szónak, de az eszes meggondolja lépteit” (Példabeszédek 14:15).