LISSZABONT 1755. november 1-jének reggelén erős földrengés rázta meg. A rengést egy cunami és több tűzeset követte. A város nagy része megsemmisült, és ezrek haltak meg.

A 2010-ben, Haitin történt földrengést követően a kanadai National Post című újság egyik cikkében ez állt: „Minden nagyobb tragédia rendkívüli módon próbára teszi az emberek hitét. De némelyik, akárcsak ez a lisszaboni katasztrófát idéző eset, a többinél is jobban.” A cikk a következő gondolattal zárult: „Isten bizonyára elhagyta Haitit.”

Mint ’Mindenhatónak’, Jehova Istennek korlátlan hatalma van, ennélfogva képes véget vetni a szenvedésnek is (Zsoltárok 91:1). És abban is biztosak lehetünk, hogy ő törődik az emberekkel. Mi erre a biztosíték?

Könyörületet érez a szenvedők iránt. Amikor az izraeliták rabszolgák voltak Egyiptomban, és a fogva tartóik rosszul bántak velük, Isten így szólt Mózeshez: „Bizony láttam nyomorúságát népemnek, mely Egyiptomban van, és meghallottam a hajcsáraik miatti kiáltásukat; mert jól tudom, milyen fájdalmakat szenvednek el” (2Mózes 3:7). Mire következtethetünk ebből? Arra, hogy Isten nem tekint közömbösen a szenvedésre. Épp ellenkezőleg, évszázadokkal később Ézsaiás próféta azt írta, hogy Isten az izraeliták ’minden gyötrelmében gyötrelmet élt át’ (Ézsaiás 63:9).

„Minden útja igazságosság” (5Mózes 32:4). Isten minden tettében igazságos és pártatlan. „Védelmezi lojálisainak útját”, ugyanakkor ’nyomorúsággal fizet azoknak, akik nyomorúságot okoznak’ az igazságosaknak (Példabeszédek 2:8; 2Tesszalonika 1:6, 7). „A vezető emberekkel szemben nem személyválogató, és a gazdagokat nem helyezi a nincstelenek elé, mert mindegyik az ő keze alkotása” (Jób 34:19, Újfordítású revideált Biblia). Ezenfelül tudja, mi a legjobb gyógymód a szenvedésre. Az emberek által kitalált megoldások ezzel szemben olyanok, mint ha egy lőtt sebre csak egy ragtapaszt tenne valaki. Ezzel talán valamelyest elfedi a sebet, de nem oldja meg az igazi nehézséget, és egyáltalán nem szünteti meg a sebesült szenvedését.

„Irgalmas, könyörületes . . . bővelkedik szerető-kedvességben” (2Mózes 34:6). A Bibliában az „irgalom” szó szívből jövő együttérzésre, sajnálatra utal, mely arra indít valakit, hogy segítsen az embertársán. A „könyörületnek” fordított héber szót úgy lehet meghatározni, hogy „olyan valakinek az őszinte megnyilvánulása, akinek van valamije, amivel egy szükséget szenvedőn segíthet”. Egy bibliai szótár szerint a „szerető-kedvességként” visszaadott kifejezés arra utal, hogy az ember „tesz valamit egy olyan személyért, akit baj vagy szerencsétlenség ért” (Theological Dictionary  of the Old Testament). Jehova Istent nem csupán bántja az emberek szenvedése, de az irgalma, könyörülete és szerető-kedvessége arra indítja, hogy segítsen is rajtuk. Ezért teljesen biztosak lehetünk abban, hogy véget fog vetni a szenvedésnek.

Az előző cikk megemlített három okot, melyek nagyban hozzájárulnak a szenvedéshez. Most vizsgáljuk meg, hogy mire vezethetők vissza ezek az okok.

Eredetileg Isten uralkodott Ádám felett. Ám amikor Ádám választás elé került, visszautasította Istent mint uralkodót, és a saját bőrén tapasztalhatta, hogy mivel jár az, ha az ember függetleníti magát Istentől. Figyelmen kívül hagyta azt, amire Jehova az 1Mózes 2:17-ben feljegyzettek szerint figyelmeztette: „bizony meghalsz.” Az, hogy Ádám nem vetette alá magát Isten tökéletes uralmának, bűnt és tökéletlenséget szült. „Egy ember által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek” – írja a Biblia (Róma 5:12). Isten azonban meg fogja szüntetni a bűn következményeit.

Ahogyan már említettük, az első ember, Ádám visszautasította Isten vezetését, pedig éppen az garantálta volna az emberek biztonságát – még azt is, hogy ne sújtsák őket természeti katasztrófák. A döntését ahhoz hasonlíthatnánk, mint amikor egy beteg visszautasítja egy képzett és tapasztalt orvos segítségét. Ha a beteg nincs tisztában a veszélyekkel és a könnyen bekövetkező komplikációkkal, melyeket az orvos jól ismer, akkor nagy valószínűséggel szenvedni fog a makacssága miatt. Ugyanígy, a természeti katasztrófák okozta szenvedést is gyakran az súlyosbítja, hogy az emberek nem megfelelően bánnak a földdel, nem veszik figyelembe a természeti erőket, vagy nem elég biztonságos építési módszereket használnak. Isten azonban nem fogja engedni, hogy ez a végtelenségig így folytatódjon.

Miért engedte meg Isten Sátánnak, hogy ő uralja a világot, miután fellázadt ellene? Egy forrásmű szerint „minden új uralomnak van egy rövid, kezdeti szakasza, amikor a problémákért az előző kormányt lehet hibáztatni”. Ha Jehova túl korán eltávolította volna „e világ uralkodóját”, Sátán az előző Uralkodóra, Istenre háríthatta volna a felelősséget mindazért, aminek valójában ő volt az oka (János 12:31). De mivel Sátán elegendő időt kapott arra, hogy teljes mértékben kibontakozzon a világ uralkodójaként, bebizonyosodott, hogy nem alkalmas az uralkodásra. Ám a kérdés még mindig nyitva áll: Honnan tudhatjuk, hogy nem tart örökké a szenvedés?