Amikor nem kel fel a nap

AZ ÉBREDJETEK! FINNORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

 „A NAP fölkel és a nap lenyugszik, a helyére siet, s ott újra fölkel” – mondja a Biblia (Prédikátor 1:5, Katolikus fordítás). Ám az északi sarkkörön túl november közepétől január végéig sok helyen nem nagyon lehet különbséget tenni a napfelkelte és a napnyugta között. Nincs más választásuk az embereknek, mint hogy átvészeljék valahogy az északi telek hosszú, sötét éjszakáit.

Az éjszakák az északi sarkkörtől délre fekvő területeken is hosszabbak valamelyest. Például Szentpéterváron (Oroszország), Helsinkiben (Finnország), Stockholmban (Svédország) és Oslóban (Norvégia) – mely városok kevesebb mint 800 kilométerre vannak az északi sarkkörtől – a tél derekán csak körülbelül 6 órát van fenn a nap.

„Téves az az elképzelés, hogy északon koromfeketék a telek” – mondja Ari, aki a gyermekkorát a svéd Lappföldön, Kirunában töltötte. Ha egy szóval kellene jellemezni, hogy nagyjából milyen egy nap, a „szürkület” lenne a legtalálóbb. Paula, egy művész a finn Lappföldön, azt mondja, hogy „amikor Lappföldet hó borítja, minden pasztelles kékké és lilává változik”.

A sötét telek néhány emberre rossz hatással vannak. „Nagyon megérzem az évszakok és az időjárás változásait” – írta Jean Sibelius, egy híres finn zeneszerző. „Telente a rövid nappalok miatt mindig depressziós leszek” – mondta. Sibelius korántsem az egyetlen ember, akin kijön az úgynevezett téli depresszió. Még a görög orvos, Hippokratész (kb. i. e. 460 – kb. i. e. 377) is azt tartotta, hogy az évszakok hatással vannak az emberek kedélyállapotára.

De csak az 1980-as években határozták meg a téli depressziót szindrómaként. A vizsgálatok kimutatták, hogy északon a lakosságnak egy kis hányada szezonális hangulatzavarban (SAD) szenved. A betegség enyhébb formája, a szubszindrómás SAD háromszor vagy négyszer olyan gyakori. Úgy vélik, hogy több százezer embert érint valamilyen szinten.

„Mindig aludhatnékom van” – vallja be a szentpétervári Andrej. A finn Annika a tél közeledtével rosszkedvűvé válik. „Néha már-már klausztrofóbiás leszek a sötétségben – mondja. – Nem lehet elmenekülni előle.”

A szakemberek többféle módszert is javasolnak a téli depresszió elviselésére. Néhányuk például azt mondja, hogy az ember töltsön annyi időt odakint, míg világos van, amennyit csak lehet. Azok is jobbulást tapasztalnak, akik télen testmozgást igénylő tevékenységet végeznek a szabadban.

Jarmo, aki Finnország északi és déli részén is töltött már telet, ezt mondja: „A legsötétebb időszakban több gyertyát gyújtunk, és több villanyt kapcsolunk fel.” Vannak, akiknek a színesfény-terápia segít. Mások otthagyják a sötét telet, és elmennek egy délebben fekvő országba vakációzni. Néhányan azonban arra figyelmeztetnek, hogy vannak emberek, akik ha egy napsütötte országból visszatérnek a sötét télbe, még mélyebb depresszióba eshetnek.

A helyes táplálkozás is fontos. Mivel a napfény segít a szervezetnek a D-vitamin előállításában, ha nincs elég napfény, vitaminhiány léphet fel. Ezért néhányan azt javasolják, hogy az ember télen fogyasszon több D-vitaminban gazdag ételt, például halat, májat és tejtermékeket.

Az évnek egy másik szakában viszont rengeteg a napfény, és ennek az oka pont ugyanaz, mint ami a téli sötétségnek. Ahogy a föld a pályáján halad, a hideg északi sark szép lassan a nap felé fordul, és a sötétséget fokozatosan felváltja a napfény. Majd az északi sarkkörön beköszönt a nyár, és még az éjszaka kellős közepén is ragyog a nap!

[Oldalidézet a 27. oldalon]

Ha egy szóval kellene jellemezni, hogy nagyjából milyen egy nap, a „szürkület” lenne a legtalálóbb

[Kép a 26. oldalon]

Délidő a sarkvidéken, télen

[Forrásjelzés]

Dr. Hinrich Bäsemann/​Naturfoto-Online

[Kép a 26. oldalon]

Sokan depresszióssá válnak amiatt, hogy kevés közvetlen napfény éri őket