Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Amikor „az éjszaka nappal jött el”

Amikor „az éjszaka nappal jött el”

Amikor „az éjszaka nappal jött el”

AZ ÉBREDJETEK! BENINI ÍRÓJÁTÓL

„EZ IGEN! Milliókat nyűgözött le a napfogyatkozás” – ez volt a ghánai Daily Graphic szalagcíme a 2006. március 29-i teljes napfogyatkozást követő napon. A napfogyatkozást Brazília keleti csücskében lehetett megfigyelni először, majd az árnyék mintegy 1600 kilométeres óránkénti sebességgel átvonult az Atlanti-óceánon, és körülbelül reggel 8 órától kezdve elért néhány tengerparti országot, Ghánát, Togót és Benint. Milyen lesz a napfogyatkozás ezekben a nyugat-afrikai országokban?

Ghánában az utolsó teljes napfogyatkozás 1947-ben volt. Theodore, aki akkor 27 éves volt, így emlékszik vissza: „Abban az időben sokan nem láttak még napfogyatkozást, így nem tudták pontosan, hogy mi történik. Ezért az emberek úgy emlegették ezt az eseményt, hogy »az éjszaka nappal jött el«.”

Figyelmeztető kampányok

A hatóságok széleskörű kampányokba kezdtek, hogy figyelmeztessék az embereket arra, milyen veszélyekkel jár, ha hosszan belenéznek a Napba a napfogyatkozás alatt. Togóban feltűnő plakátok így figyelmeztettek: „Óvd a szemedet! Elveszítheted a látásodat!”

A kormányzati tisztviselők két lehetőségre hívták fel a figyelmet: Az egyik, hogy az emberek az épületekben maradnak, és a tv-ben nézik a jelenséget; a másik, hogy különleges védőszemüveget viselnek, ha a szabadban tartózkodnak. Milliók tapadtak rá a tv- és számítógép-képernyőkre, hogy lássák a lebilincselő képeket. Azonban a képernyők soha nem adhatják vissza a napfogyatkozás előtt és alatt tapasztalható, izgalomtól átfűtött légkört, mely a kíváncsiságból és a nyüzsgésből fakad. Elevenítsük hát fel, milyen is volt az a nap!

A várakozás fokozódik

Ez a nap is úgy indult, mint egy átlagos nyugat-afrikai reggel: szikrázó napsütés és tiszta égbolt. Tényleg lesz napfogyatkozás? Ahogy közeledett a napfogyatkozás kezdete, a kint lévő szemlélők feltették a szemüvegüket és nézték az eget. Néhányan mobiltelefonon kérdezgették a másutt lévő ismerőseiket, hogy mit látnak.

A megfigyelők felett több mint 350 000 kilométerrel a Hold, bár először észrevétlenül, mégis megállíthatatlanul tartott a „találkozójára”. Majd hirtelen egy apró, sötét foltként kezdte eltakarni a Napot. Amint ezt egymás után észrevették a megfigyelők, az izgalom fokozódott.

Az első órában a szemlélők nem tapasztaltak semmilyen változást a közvetlen környezetükben. Ám amint a Hold tovább haladt, hogy legyőzze a Napot, a légkör megváltozott. A kék ég kezdett elsötétedni, a hőmérséklet pedig csökkent. Ahogy besötétedett délelőtt, felkapcsolódtak a fényérzékelő utcai és biztonsági lámpák. Kihaltak az utcák, bezártak az üzletek, a madarak elcsendesedtek, a többi állat pedig menedéket keresett és nyugovóra tért. Sötétség kezdett uralkodni. Majd bekövetkezett a totalitás, azaz a teljes napfogyatkozás, és néma csend lett.

Felejthetetlen teljes fogyatkozás

Felragyogtak a csillagok. A fényes napkorona – a Nap légkörének külső rétege – olyan volt a fekete Hold körül, mint egy gyöngyfehér gyűrű. A Hold sziluettje körül a Baily-féle gyöngyfüzérnek * nevezett felvillanó fények tündököltek, miközben a napfény átszűrődött a Hold völgyei és egyenetlen felszíne felett. Felfénylett az úgynevezett gyémántgyűrű. Majd egy rózsaszínű és vöröses árnyalatú felvillanás látszódott a kromoszférában, azaz a napkorona alatti rétegben. „Ez volt a legfantasztikusabb jelenség, melyet valaha láttam, csodaszép volt!” – kiáltott fel egy megfigyelő.

A totalitás körülbelül három percig tartott, majd a Nap lassanként újra megjelent. Sok szemlélő ujjongott. Az ég kivilágosodott és a csillagok eltűntek. Az égbolt sejtelmessége tovatűnt, mint a reggeli pára.

A Hold „egy hű tanú az égen”. Így a napfogyatkozások időpontját évszázadokkal előre ki lehet számolni (Zsoltárok 89:37). Nyugat-Afrikának csaknem 60 évet kellett várnia, hogy láthassa ezt a napfogyatkozást. A következő 2081-ben lesz látható innen. Talán te jóval hamarabb is megfigyelhetsz egy ilyen felejthetetlen jelenséget ott, ahol élsz.

[Lábjegyzet]

^ 13. bek. Nevét a brit csillagászról, Francis Bailyről kapta, aki először számolt be erről a jelenségről egy 1836-ban bekövetkezett napfogyatkozás kapcsán.

[Kiemelt rész/kép a 29. oldalon]

Vajon Jézus halálakor napfogyatkozás volt?

A Márk 15:33 kijelenti: „Amikor eljött a hatodik óra, sötétség borult arra az egész földre a kilencedik óráig.” Ez a háromórás sötétség, mely déltől délután háromig tartott, csoda volt. Nem lehetett napfogyatkozás. Először is azért nem, mert a lehető leghosszabb napfogyatkozás a Föld egy adott helyéről nézve körülbelül hét és fél percig tart. Másodszor, Jézus niszán holdhónap 14-én halt meg. Niszán első napját az újhold megjelenése határozza meg, amikor a Föld és a Nap között helyezkedik el a Hold, és így napfogyatkozást idézhet elő. Mire elérkezik niszán 14-e, a Hold már megtette a pályája felét. A Föld ekkor a Nap és a Hold között van, és a Hold ahelyett, hogy eltakarná a Napot, teljes egészében visszaveri a napfényt. Ekkor van telihold, amely tökéletes alkalom arra, hogy megünnepeljük Jézus halálának emlékünnepét.

[Kép]

Niszán 14-e mindig telihold idején vagy akörül van

[Ábra/térkép a 28–29. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A napfogyatkozás útvonala

⇧ AFRIKA

BENIN ●

TOGO ●

GHÁNA ●

[Forrásjelzés]

Térkép: Based on NASA/​Visible Earth imagery

[Kép a 28. oldalon]

Teljes napfogyatkozás 2006. március 29-én

[Kép a 28. oldalon]

A szemlélők különleges védőszemüvegekkel közvetlenül nézhették a napfogyatkozást