• A fiad olyan szemtelen, pedig alig múlt el tízéves.

• Azt hiszi, hogy körülötte forog a világ.

„Miért viselkedik így? – kérdezheted. – Jó lenne, ha egészséges önbizalma lenne, de azt nem szeretném, hogy mindenki másnál különbnek tartsa magát.”

Vajon meg tudod tanítani a gyermekednek, hogy legyen alázatos, anélkül hogy kárt tennél az önbecsülésében?

Az utóbbi évtizedekben azt tanácsolták a szülőknek, hogy engedjenek a gyermekeik kívánságainak, sokszor dicsérjék őket, még akkor is, ha nem tettek semmit, amit meg lehetne dicsérni, és hogy ne fegyelmezzék őket. Azt hitték, hogy ha a gyermekek különlegesnek érzik magukat, akkor egészséges önbecsülésük lesz. Mi lett az eredmény? Egy könyv kijelenti, hogy ez az irányzat „kiegyensúlyozott, boldog gyerekek helyett egy nárcisztikus generációt hozott létre” (Generation Me).

Sok gyerek úgy nőtt fel, hogy állandóan ok nélkül dicsérték a szülei, így nem készítették fel őket a kritikára, a csalódásokra és a kudarcokra. Mivel azt tanították nekik, hogy csak a saját kívánságaik számítanak, felnőttként nehéz tartós kapcsolatokat kialakítaniuk. Emiatt sokan szorongással és depresszióval küzdenek.

A gyerekeknek úgy lesz egészséges önbecsülésük, ha megdolgoznak érte, és nem úgy, ha agyondicsérik őket. Ehhez több kell annál, hogy hisznek magukban. Ha szeretnének elérni valamit, ahhoz tanulniuk, gyakorolniuk és fejlődniük kell (Példabeszédek 22:29). Fontos az is, hogy törődjenek mások szükségleteivel (1Korintusz 10:24). És ahhoz, hogy ezt sikerüljön megvalósítaniuk, alázat kell.

Ne dicsérj ok nélkül. Ha a lányodnak jól sikerül a dolgozata, dicsérd meg. Ha viszont rossz jegyet hoz haza, ne hibáztasd egyből a tanárt, mert így nem segítesz neki alázatot tanulni. Inkább segíts meglátnia, hogy mit tanulhat a helyzetből. Tartalékold a dicséreteidet az igazi érdemekre.

Fegyelmezz, ha szükséges. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan ki kell javítanod a gyermekedet, ha hibázik (Kolosszé 3:21). De a súlyos hibákat nem szabad figyelmen kívül hagyni. Azt sem szabad elnézni, ha valamilyen rossz szokást vesz fel, mert idővel teljesen az egyénisége részévé fog válni.

Tegyük fel, hogy a fiad hajlamos dicsekedni. Ha nem igazítod helyre, beképzelt lesz, és kerülni fogják. Magyarázd el neki, hogy ha dicsekszik, ellenszenves lesz másoknak, és könnyen kínos helyzetbe kerülhet (Példabeszédek 27:2). Értesd meg vele, hogy aki kiegyensúlyozottan gondolkodik magáról, annak nem kell reklámoznia magát mások előtt. Ha szeretettel helyreigazítod, azzal segítesz neki alázatosnak lenni, és közben nem teszed tönkre az önbecsülését. (Bibliai alapelv: Máté 23:12.)

Készítsd fel az életre. Ha minden kívánságát teljesíted a gyermekednek, meg fogja szokni, hogy bármit megengedhet magának. Például ha valami olyat szeretne, amire nincs pénzed, magyarázd el neki, miért fontos takarékoskodnotok. Ha le kell mondanod egy kirándulást vagy nyaralást, tanítsd meg a gyermekednek, hogy a csalódások az élet részei, és mondd el neki, hogy neked mi segít ilyenkor. Ahelyett, hogy minden bajtól megóvnád, készítsd fel őt az élet kihívásaira, melyekkel felnőttként kell majd szembenéznie. (Bibliai alapelv: Példabeszédek 29:21.)

Ösztönözd arra, hogy legyen jószívű. Mutasd meg a gyermekednek, hogy „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35). Hogyan? Írhatnátok egy listát, hogy kinek segíthetnétek, például bevásárolni, eljutni valahová, vagy megjavítani valamit. Vond be őt is, amikor segítesz valakinek. Lássa rajtad az örömet és a megelégedettséget, miközben törődsz másokkal. Így a lehető legjobb módon segítesz neki alázatot tanulni – a példáddal. (Bibliai alapelv: Lukács 6:38.)