2Korintusz 9:1–15

9  A szenteknek végzett szolgálatról*+ pedig fölösleges írnom nektek, 2  mert tudom, hogy készségesek vagytok, amivel dicsekszem is a makedón testvéreknek, hiszen Akhája most már egy éve készen áll. Buzgalmatok a legtöbbjüket fellelkesítette. 3  De elküldöm a testvéreket, hogy ne hiába dicsekedjünk a nagylelkűségetekkel, és hogy valóban készen legyetek, mint ahogy mondtam is, hogy készen lesztek. 4  Máskülönben, ha jönnének velem makedón testvérek, és nem lennétek készen, akkor nemcsak mi vallanánk szégyent, mert bíztunk bennetek, hanem ti is. 5  Emiatt szükségesnek tartottam, hogy arra ösztönözzem a testvéreket, hogy menjenek el előre hozzátok, és készítsék elő a megígért bőkezű ajándékotokat, hogy az érződjön rajta, hogy bőkezűen adjátok, nem pedig kényszerből. 6  Ami pedig az eddig elmondottakat illeti: aki szűkmarkúan vet, aratni is szűken fog, és aki bőkezűen vet, aratni is bőven fog.+ 7  Mindenki tegyen úgy, ahogy elhatározta a szívében, ne kelletlenül* vagy kényszerből,+ mert Isten a vidám adakozót szereti.+ 8  Isten továbbá képes arra, hogy olyan mértékben mutassa ki irántatok a ki nem érdemelt kedvességét, hogy mindig mindenetek meglegyen, sőt, olyan sok mindenetek legyen, hogy mindenféle jót tudjatok tenni.+ 9  (Mint ahogy meg van írva: „Bőségesen* osztogatott, adott a szegényeknek, igazságossága örökre megmarad.”+ 10  Aki pedig bőségesen ad magot a magvetőnek, illetve ennivalóul kenyeret, megadja és megsokasítja majd a vetőmagotokat, és segít, hogy sok jót arassatok igazságos tetteitek eredményeként.) 11  Isten bőségesen megáld titeket, hogy nagylelkűek lehessetek mindenben, és az erőfeszítéseink által a nagylelkűségetek arra indít másokat, hogy hálát adjanak Istennek. 12  Mert ez a szolgálat, amely javára válik másoknak, nemcsak megadja a szenteknek azt, amire szükségük van,+ hanem ahhoz is hozzájárul, hogy sokan nagyon hálásak legyenek Istennek. 13  A nekik küldött segély arra indítja őket, hogy dicsőítsék Istent, mert engedelmesen azt teszitek, amit mindenkinek hirdettek, amikor a Krisztusról szóló jó hírről beszéltek, és mert bőkezűen adtok nekik is, és mindenki másnak is.+ 14  És könyörögnek értetek, amivel kifejezik, mennyire szeretnek titeket, hiszen páratlan ki nem érdemelt kedvességgel bánik veletek Isten. 15  Hála legyen Istennek a leírhatatlan ajándékáért!

Lábjegyzetek

^ Vagy: „nyújtott segítségről”.
^ Vagy: „vonakodva”.
^ Vagy: „nagylelkűen”.

Jegyzetek

Multimédia

Egy okirat lepecsételése
Egy okirat lepecsételése

Az ókorban sokféle célból használtak pecsétet. Például azt igazolták vele, hogy megállapodás történt, illetve valami hiteles. (Lásd a Szójegyzékben a „Pecsét” címszót.) A görög és a római korban viasszal bevont fatáblákra jegyezték fel a jogi és üzleti megállapodásokat. Ezeket tanúknak kellett hitelesíteniük. A tanúknak saját pecsétjük volt, mely általában egy gyűrűbe vésett, egyedi szimbólum volt. Az okiratot körülkötötték egy zsinórral, melyre némi forró viaszt folyattak, és a tanú ebbe nyomta bele a pecsétjét. Amikor a viasz kihűlt, lezárta az okiratot egészen addig, amíg azt nyilvánosan fel nem bontották. Ezáltal a tanúk elismerték az okirat hitelességét, és az okirat védve volt attól, hogy megváltoztassák a tartalmát. Ezért a „lepecsétel” vagy „pecsétet tesz valamire” kifejezést tágabb értelemben arra használták, hogy valaki tanúsítja vagy megerősíti valaminek az igaz voltát. János apostol azt írta, hogy aki elfogadja azt, amiről Jézus tanúskodik, az pecsétjét teszi arra, azaz megerősíti, hogy Isten igaz, vagyis megbízható. (Lásd a Jn 3:33-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

SZENTÍRÁS – ÚJ VILÁG FORDÍTÁS (MAGYARÁZÓ JEGYZETEKKEL)
2Korintusz 9
magyar
Olvasd online a Bibliát!
https://cms-imgp.jw-cdn.org/img/p/1001070103/univ/art/1001070103_univ_sqr_xl.jpg
nwtsty