Ha valaki súlyos beteg, könnyen úrrá lehet rajta az aggodalom, és a kórházi kezelés tovább fokozhatja a szorongását. Ezzel kapcsolatban egy orvosi szaklap kijelenti: „A kutatások rámutatnak, hogy a beteg egészségi állapotának az alakulását nagyban befolyásolja az, hogy miben hisz, és milyen az érzelmi állapota.” a

Ennek tudatában Jehova Tanúi vigaszt és gyakorlati segítséget nyújtanak azoknak a hittársaiknak, akik kórházban vannak. A helyi vének szívesen meglátogatják a gyülekezetük beteg tagjait. De mi a helyzet akkor, ha egy Tanú az otthonától távol kap kórházi kezelést? Jehova Tanúi a világ számos nagyobb városában beteglátogató csoportokat (blcs) szerveztek. A csoportokba tartozó gyülekezeti vének rendszeresen ellátogatnak a kórházakba, hogy segítsék a Tanú-betegeket és a családtagjaikat, akik más vidékről vagy akár más országból érkeztek. Hat kontinensen mintegy 1900 blcs működik, több mint 28 000 önkéntessel. b

William, aki az egyik blcs tagja, ezt mondja: „Már az is megnyugtató a hittársaimnak és a nem Tanú családtagjaiknak, ha mellettük vagyok, és meghallgatom őket. El szoktam nekik mondani, hogy Jehova Isten látja, mit élnek át, és törődik velük. A betegek és a családtagjaik mindig nagyon hálásak, ha imádkozom értük.”

Sokan kifejezik az értékelésüket a blcs-tagoktól kapott bátorításért. Ezt jól mutatja az alábbi néhány példa az Egyesült Államokból, ahol közel 7000-en látogatják a betegeket ebben a minőségben.

• Priscilla ezt mondta: „Köszönöm, hogy meglátogattad az apukámat a kórházban a stroke-ja után. Nagyon jólesett neki. Csodálkozott, hogy még ez is meg van szervezve. Szerintem a látogatásaidnak köszönhetően hamarabb felgyógyult.”

• Ophilia, akinek az édesanyját a halála előtt rendszeresen látogatta egy blcs-tag a kórházban, ezt mondta neki: „Anyának nagyon sokat jelentettek a látogatásaid! Tudta, hogy Jehova küldött téged. Köszönöm, hogy olyan szeretettel törődtél vele.”

• Az egyik beteget nagyon felkavarta, amikor megtudta, hogy csak néhány napja van hátra. James, aki blcs-tag, elbeszélgetett vele, és a Filippi 4:6, 7 gondolataival vigasztalta. Így emlékszik vissza: „Amikor másnap bementem hozzá, teljesen más hangulatban találtam. Az állapota ellenére biztos volt benne, hogy Jehova támogatja, és igazából ő buzdított engem!”

Pauline, akinek a férje egy távoli kórházban hunyt el, ezt írta: „Szívből köszönöm a segítséget, amelyet a családunk életének legnehezebb időszakában kaptunk tőled. Már önmagában az is sok erőt adott, hogy tudtuk, várni fogsz minket a kórházban éjfélkor, pedig másnap munkába kellett menned. Azt is köszönöm, hogy mind a tizenegyünknek szerveztél szállást, és végig számíthattunk rád. Hálás vagyok Jehovának és a szervezetének, hogy gondoskodik számunkra ilyen támogatásról.”

Nicki, Gayle és Robin autóbalesetet szenvedett úgy 300 kilométerre az otthonuktól. Egy blcs-tag, Carlos, akit értesítettek az esetről, már ott volt a kórházban, amikor beértek. Ezt mondja: „Felajánlottam, hogy bármiben szívesen segítek. Végül Nicki kiskutyájára kellett vigyáznom, amíg ő bement a vizsgálatra.” Később egy másik blcs-tag, Curtis is megérkezett a feleségével. Ott maradtak a kórházban addig, amíg a családtagok is odaértek jó néhány órával később. A család egyik barátja ezt mondta: „Mindhármukat megvigasztalta, hogy így törődtek velük. Nicki testvére, Robin, aki nem Tanú, alig akarta elhinni, hogy mennyi mindenben segítenek a blcs-tagok.”