A ruandai és a zimbabwei fiókhivatal a helyi vénekkel karöltve azon fáradozik, hogy biztosítsák az alapvető szükségleteiket azoknak a testvéreknek, akiknek a koronavírus következtében nincs elég pénzük.

2020. április 2-án a ruandai fiókhivatal értesítést küldött a gyülekezeti véneknek, és arra kérte őket, hogy mérjék fel, kik azok a testvérek, akik a járvány miatt anyagi gondokkal küzdenek, és segítségre szorulnak. Ez alapján a vének az egész országban élelmet és más alapvető dolgokat kezdtek el szétosztani ezeknek a testvéreknek.

Április közepére a ruandai fiókhivatal 31 katasztrófasegély-bizottságot hozott létre. Ezek a bizottságok például kukoricalisztet, rizst, babot, sót, cukrot és főzőolajat adtak a rászoruló testvéreknek. Eddig 7000 család részesült ilyen segélycsomagban.

Miután Nizeyimana Charlote testvérnő és a három gyermeke segélycsomagot kaptak, ezt mondták: „Nagyon szépen köszönjük, hogy folyamatosan vigaszt nyújtotok a Bibliából, és elláttok élelemmel és más szükséges dolgokkal ebben a nehéz időszakban a koronavírus-járvány idején. Nem is tudjuk szavakkal kifejezni, mennyire hálásak vagyunk!”

Egy testvér elmesélte, mi történt azon a napon, amikor megtudta, hogy ő és a családja élelmet kapnak. Ezt mondta: „Aznap a feleségem elájult az éhségtől. Aztán váratlanul egy testvér felhívott, és elmondta, hogy a mi családunknak is összeállítottak egy élelmiszercsomagot. Fel sem tudtam fogni. Az egész éjszakát azzal töltöttem, hogy hálát adjak Jehovának.”

A Covid–19-járvány miatt az országban még súlyosabbá vált az élelmiszerhiány.

A zimbabwei fiókhivatal 5 katasztrófasegély-bizottságot hozott létre, hogy gondoskodjanak a szükségletekről. Továbbá a fiókhivatal megszervezte, hogy a hírnökök élelmet és más dolgokat tudjanak adományozni a szükségben levő testvéreiknek. A segélybizottságok osztják szét ezeket.

Eddig a segélybizottságok 62 669 kilogramm kukoricadarát, 6269 liter főzőolajat, 3337 kilogramm kapentát (szárított halat) és 5139 kilogramm babot osztottak szét 7319 hírnöknek.

Egy házaspár már egy ideje tanulmányozza a Bibliát, és rendszeresen csatlakozik az összejövetelekhez. Mivel nem volt mit enniük, rendkívül meghatotta őket, hogy az a testvér, aki tanulmányozik velük, élelmet vitt nekik. Egy nappal korábban az egyházuk lelkésze felvette velük a kapcsolatot. A lelkész adományt kért tőlük, hogy a feleségével ennivalót tudjanak venni maguknak. Látva a Jehova Tanúi és a lelkészük közti éles különbséget, a házaspár úgy döntött, hogy hivatalosan kilép az egyházából.

Semmi kétség, hogy Jehova továbbra is meg fogja áldani ezeket a segélyakciókat, és gondoskodni fog arról, hogy a ruandai és a zimbabwei testvéreink megkapják, amire szükségük van (Cselekedetek 11:29).