Sokan, akik közel álltak a halálhoz, arról számolnak be, hogy kiléptek a testükből, erős fényt, esetleg egy csodálatos helyet láttak. „Egyesek úgy vélik, hogy szerencsés módon betekinthettek egy másik létformába” – írja egy könyv (Recollections of Death). Noha a Bibliában nem találunk feljegyzést ilyen halálközeli élményről, olvashatunk benne egy olyan alapigazságot, mely bizonyítja, hogy az ilyen tapasztalatok nem a halál utáni élettel kapcsolatos látomások.

 A halottak öntudatlan állapotban vannak.

A Biblia azt írja, hogy a halottak „semmit sem tudnak” (Prédikátor 9:5). Amikor meghalunk, nem egy másik létformába kerülünk, hanem a nemlét állapotába. Az a tanítás, hogy az embernek van egy halhatatlan lelke, mely túléli a test halálát, nem a Bibliából származik (Ezékiel 18:4). Éppen ezért a halálközeli emlékek nem a mennyországba, a pokolba vagy a halál utáni életbe adnak betekintést.

 Mit mondott Lázár a halál utáni életről?

A bibliai beszámoló szerint Lázár valóban meghalt: amikor Jézus feltámasztotta, már négy napja halott volt (János 11:38–44). Ha Lázár már megízlelte a halál utáni életet, kegyetlenség lett volna Jézustól visszahozni őt a földi életbe. A Biblia azonban nem ír arról, hogy Lázár bármiféle, halál utáni életről beszámolt volna. Biztosak lehetünk benne, hogy elmondta volna, ha része lett volna ilyesmiben. Érdemes megjegyezni, hogy Jézus az alváshoz hasonlította Lázár halálát. Ezzel utalt rá, hogy Lázár nem tud semmiről, ami körülötte történik (János 11:11–14).