Ugrás a tartalomra

BIBLIAVERSEK MAGYARÁZATA

János 1:1: „Kezdetben volt a Szó”

János 1:1: „Kezdetben volt a Szó”

 „Kezdetben volt a Szó, és a Szó az Istennel volt, és a Szó isten volt” (János 1:1, Új világ fordítás).

 „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge” (János 1:1, Károli-fordítás).

A János 1:1 jelentése

 Ebből a versből fontos részleteket tudhatunk meg arról, hogy milyen volt Jézus Krisztus élete, mielőtt emberként a földre jött (János 1:14–17). Ahogy azt a 14-es vers is megerősíti, „a Szó” kifejezés (vagy „a Logosz”, görögül ho loʹgosz) egy Jézus Krisztusra vonatkozó cím. Nyilvánvalóan azért nevezi így a Szentírás, mert ő volt Isten szószólója, vagyis az ő feladata volt közölni Isten parancsait és utasításait másokkal. Ezt a feladatát a földi szolgálata során is folytatta, és azután is, hogy visszatért az égbe (János 7:16; Jelenések 1:1).

 A „kezdetben” kifejezés arra az időre vonatkozik, amikor Isten elkezdett teremteni, és megalkotta a Szót. Ezután a Szó együttműködött Istennel minden más megteremtésében (János 1:2, 3). Ezért írja a Biblia azt Jézusról, hogy „ő az egész teremtés elsőszülöttje”, és hogy „általa lett megteremtve minden más” (Kolosszé 1:15, 16).

 Mit jelent az, hogy „a Szó isten volt”? Azt, hogy Jézus, mielőtt emberként megszületett a földön, Istenhez hasonló volt. Mivel ő volt Isten szószólója, az elsőszülött fia, aki által mindent megteremtett, joggal mondható el róla, hogy Istenhez hasonló volt.

A János 1:1 szövegkörnyezete

 János evangéliuma Jézus földi életéről és szolgálatáról szól. Az 1. fejezet első néhány verse betekintést nyújt a Jézus emberi létezése előtti időbe. Ezenkívül feltárja, hogy Jézus milyen különleges kapcsolatban van Istennel, és milyen fontos szerepe van abban, hogy megvalósuljon Isten emberekkel kapcsolatos szándéka (János 1:1–18). Így könnyebben megérthetjük mindazt, amit Jézus a földi szolgálata során tett és mondott (János 3:16; 6:38; 12:49, 50; 14:28; 17:5).

Téves elképzelések a János 1:1-el kapcsolatban

 Téves elképzelés: A vers végét így kellene fordítani „a Szó Isten volt”.

 Tény: Bár sok bibliafordításban ezen a helyen nagybetűvel szerepel az isten szó, néhány fordítás eltér ettől. Az eredeti görög szövegben a János 1:1-ben kétszer fordul elő az isten (görögül: the·oszʹ) szó. Az első előtt van határozott névelő, a második előtt nincs. Sok tudós szerint jelentősége van annak, hogy a második the·oszʹ előtt nincsen határozott névelő. Egy bibliafordítás például a következő magyarázatot fűzi ehhez: „A határozott névelő hiánya jelzői minősítést ad a második helyen szereplő the·oszʹ-nak, amely így azt az értelmet közvetíti, hogy a szó isteni lény volt”. a Más tudósok b és bibliafordítások is kiemelik ezt a különbséget.

 Téves elképzelés: A vers azt tanítja, hogy a Szó maga a mindenható Isten.

 Tény: Az a megállapítás, hogy „a Szó az Istennel volt”, arra utal, hogy a versben két külön személyről van szó. Elvégre nem lehetséges, hogy a Szó Istennel legyen, ugyanakkor ő maga legyen a mindenható Isten. A szövegkörnyezet is egyértelműen rámutat, hogy a Szó nem a mindenható Isten. A János 1:18 azt írja, hogy „Istent egy ember sem látta soha”. Azonban a Szót, vagyis Jézus Krisztust látták az emberek, hiszen a János 1:14 ezt írja róla: „A Szó tehát testté lett, és közöttünk lakott, és mi láttuk a dicsőségét”.

 Téves elképzelés: A Szó mindig is létezett.

 Tény: A versben a „kezdetben” kifejezés nem vonatkozhat Istenre, mert Isten mindig is létezett, nem volt kezdete. Jehova c Isten öröktől fogva létezik, és mindörökké létezni fog (Zsoltárok 90:1, 2). Ellenben a Szónak, vagyis Jézus Krisztusnak volt kezdete, hiszen a Biblia azt írja róla, hogy ő „Isten teremtésének a kezdete” (Jelenések 3:14).

 Téves elképzelés: Mivel a Biblia istennek nevezi a Szót, támogatja a többistenhitet.

 Tény: Az istennek fordított görög szó (the·oszʹ) héber megfelelője az ʼel és ʼeló·hímʹ, melyek gyakran előfordulnak az Ószövetségben. Alapjelentésük: ’hatalmas személy’, ’erős személy’. Vonatkozhatnak a mindenható Istenre, más istenekre és emberekre is (Zsoltárok 82:6; János 10:34). Mivel Isten a Szó által teremtett meg minden mást, joggal mondhatjuk, hogy a Szó egy hatalmas személy (János 1:3). Az, hogy a Szót istennek nevezi a Biblia, összhangban van az Ézsaiás 9:6-ban található próféciával. A prófécia szerint Isten választottját, a Messiást, vagyis Krisztust „erős istennek” nevezik (héberül: ʼél gib·bórʹ), nem pedig „a mindenható Istennek” (héberül: ʼél sad·dajʹ, lásd: 1Mózes 17:1; 35:11; 2Mózes 6:3; Ezékiel 10:5).

 A Biblia nem tanítja a többistenhitet. Jézus Krisztus ezt mondta: „Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot” (Máté 4:10). A Biblia ezt is írja: „Mert még ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogy van sok »isten« és sok »úr«, számunkra valójában egy Isten van, az Atya, akitől van minden, mi pedig őérte vagyunk, és egy Úr van, Jézus Krisztus, aki által van minden, mi pedig őáltala vagyunk” (1Korintusz 8:5, 6).

a The Translator’s New Testament, 451. oldal.

b Jason David BeDuhn tudós megjegyzi, hogy a névelő hiánya megváltoztatja a the·oszʹ szó jelentését, „mint ahogy mást jelent az »egy isten« és az »Isten«.” Még ezt is hozzáfűzi: „A János 1:1-ben a Szó nem az egyetlen és egyedüli Isten, hanem egy isten, vagyis egy isteni természetű személy” (Truth in Translation: Accuracy and Bias in English Translations of the New Testament, 115., 122. és 123. oldal).

c Isten neve Jehova (Zsoltárok 83:18).